A Szent István templom

A templomépület

A beréndi katolikus templom a környék egyik legszebb építészeti remeke, a barokkból a klasszicizmusba áthajló stílus egyik legérdekesebb példája. Az épület megjelenési formája, a görögkereszt alak is nagyon ritka még e korban. Csak Lajtaszéken (Stotzing) épült a XVIII. század közepén hasonló alaprajzú templom, de egy síkban tartott a középtoronnyal. A beréndi templom tornya ellenben a főhomlokzatnak előreugró uralkodó tömege. A bejárat után sajátos rétegződéssel kulisszaszerűen sorakoznak egymás mögé az egyes részek a keresztszárnyak feltáruló szélességéig. Ez a mozgalmasság és az ablakok nyomott kosáríve még a barokk építészet sajátsága. Abban azonban, hogy a templom külsejéről a belső kialakítás pontosan leolvasható, már a klasszicizmus tárgyilagossága nyilvánul meg.

A templomba lépve, a torony kis előterén át a kórus alá érve feltárul az egyetlen pontból áttekinthető, hatalmas négyzet alakú tér, oldalszárnyaival és a szentéllyel együtt. A hatalmas kupola - a római Szent Péter bazilika mintájára - tartó oszlopok nélkül,  csupán a széles falakra támaszkodó téglaboltozattal épült. A középső négyzettér sarkai letompítottak, s így a mellékterek nyílásai keskenyebbek az oldalszárnyak szélességénél. A hosszanti irányú terek kupolái laposak, s ezért kívülről közös nyeregtető alá kerülhettek. Az oldalszárnyak dongaboltozattal fedettek. A klasszikus szépségű templombelsőhöz teljes harmóniával illeszkednek a nyugodt vonalú berendezési tárgyak és a mennyezet freskói is.

A kor jelentős, nagy hatású költője Pázmándi Horvát Endre Zirc emlékezete (1814) című hatalmas sikerű epikus költeményének Dréta Antal apátot dicsőítő fejezetében a beréndi templomról is ír:

  "És mi előbbre való volt, szólja-e Dréta, Beréndről?
  Szóll de az Istennek gyönyörű Egyháza helyettem;
  ez Hozzád méltó Alkotmány Általad épült,
  S a' tsinnal testvér ketseket, Remekekre Te raktad.
  Míg kövek egymáson, szerkezve falakba, nyugosznak,
  S a' temjént szívják, Neved' áldás fogja követni."

A jegyzetben pedig meg is magyarázza mondandóját. "T.N. Veszprém Vármegyei Helységben, Berénden, Olly Egyházat építetett, melly akár nagyságára, akár külső, belső tsinosságára nézve, mindenben az Építőnek jó ízlését, és az Isteni tiszteletnek terjesztésében, nagy lelkű bőkezűségét tünteti elő; 's az említésre méltó Templomok közé, nem ok nélkül számláltathatik."

Gulden István pedig így áradozik: "A művészet ritka öszpontosításával s szilárd anyagokból szerkesztett fönséges templom, mely három díszes oltárral ékeskedik, s egyszersmind a magas boltozatokon elömlő festészetet, sz összevágó arányzatot, be és külcsint tekintve a legujabb ízlés kivánalmainak megfelel, 1845-ben szép tornyába illesztett órájával is méltán a vidék remekének nevezhető, fönnen hirdetvén alkotójának a főtiszt. sz. Rendnek kifogyhatatlan buzgalmát, mellyel az Isten házait nemcsak ott, a hol javakkal bír, hanem tanintézeteinek helyiségein és pusztáin is kitűnő kegyelettel ápolgatja. A templom készletekben is bőven föl van szerelve, s istenes czélja előmozdítva."

A templom berendezése

Már az építészeti megoldásokban is érezhető volt a századfordulóval bekövetkező stílusváltásból fakadó újítások követése. E folyamat sokkal kézzelfoghatóbban és erőteljesebben érzékelhető a belső tér kialakítása és a felszerelések stílusának változása során. A falvakban általában neheze változtatnak a megszokott építési formákon, a kész épület berendezésekor azonban már sokkal könnyebben hajlanak az újításokra. Ezt a tapasztalatot a beréndi templombelső is igazolja.

Az oltár(ok)

A templomok legfőbb helye a főoltár, szinte ezért épül az egész épület, ezt szolgálják a falfestmények és a berendezési tárgyak. A főoltár építésére, kialakítására fordítják a legtöbb gondot, mert a legfontosabb templomi tevékenységnek, a szentmisének a színhelye. E klasszikus rendet korunkban - a főoltár kiegészítéseként - a modern, szembe miséző oltárok építése némileg módosította, de alapjaiban nem változtatta meg. Az alaprajz megszerkesztésekor a tervező építész legfőbb törekvése mindig az volt, hogy a főoltár a templombelső minden pontjáról egyformán legyen látható. Templomunk e követelménynek minden szempontból megfelel, de az oltárépítményen már érezhető, mint új hatás, a magyar felvilágosodás nemzeti vonásokat hangsúlyozó szellemisége is.
A feszülettel ékesített oltárszekrény ajtaját kis oszlopok fogják közre. Az oszlopokat lezáró párkányon angyalok térdelnek, hódolva a szentségház felett lévő Isteni báránynak. Fent sugár- és felhőkoszorúban Isten szeme zárja le az építményt. Ami szokatlan az oltáregyüttesben, a főoltárkép felett, az a magyar címer. Ennek ebben a korban tartalmi jelentősége is van, mert éppen a templomépítés éveiben folynak a Heinrichautól való elválási harcok és éleződnek ki a magyar és német szerzetesek között az ellentétek. Az oltárépítmény korinthoszi oszlopai mellett kaptak helyet Szent Benedek és Szent Bernát életnagyságú, eredetileg feketére színezett - a felújításkor csontszínűre átfestett - szobrai.

Az oltárképen oszlopos templomcsarnok oltára előtt térdel Szent István király és az oltáron lévő koronát, a templom zárt falát áttörő, angyaloktól körülvett Máriának és a gyermek Jézusnak ajánlja.
A kép alkotója Vinzenz Fischer osztrák festő és építész.
Vinzenz Fischer Fürstenzell-ben született 1729. április 5-én. 1749-től Bécsben, majd Itáliában tanult. Később a bécsi akadémia tanára lett. Oltárképei találhatók Salzburgban, Bécsben, Székesfehérváron, Pozsonyban, Visegrádon, Márairemetén stb. Meghalt Bécsben 1810. október 26-án.

A templomunkban lévő képe harmadpéldány. Az elsőt, amelyet 1775-ben készített, Székesfehérváron található. Az aprólékos történelmi gonddal megfestett copf stílusú képet Mária Terézia királynő kérésére - kis változtatással - a budavári Zsigmond kápolna mellékoltárára is elkészítette. A harmadik, egyszerűsített - a templomunkban lévő - változatot 1808-ban, a zirci apátság megrendelésére festette meg a művész. Az elsőtől ez sem sokban különbözik. Csak a színek összeállításában, a Mária előtt sereglő kis angyalok számában és néhány nem jelentős apróságban találhatók változtatások.

A mellékoltárok egyszerűek. A jobboldali oltárkép Páduai Szent Antalt, a baloldali Szent Rókust ábrázolja. (Ez a korábbi Rókus-kápolna képe lehetett.) Sajnos az 1906. Május 28-i villámcsapás következtében nagyon megrongálódtak és megsötétedtek. 1940 nyarán dr. Hümpfner Tibor plébános egy volt római tanítványával mindkét képet restauráltatta, mely után előtünt a képek klasszikus szépsége.

A szószék

Mint az igehirdetés színhelye, a második a berendezések fontossági sorrendjében. A beréndi templom vörös márványból készült szószéke művészi értékű. Feljárati lépcsője a sekrestyéből indul. Alaprajza négyszögű, mellvédkorlátja faltól falig fut. Hangvevő lapján életképjelenetet ábrázoló plasztika - angyalok a tízparancsolattal - kapott helyet. Oldalait gazdag kiképzésű, de inkább csak aranyozottságával érvényesülő relief borítja. Mivel ezek a domborművek laposak, alakjait a fény és árnyékellentétek nem teszik plasztikussá, a távolabbi szemlélő számára nem sokat mondanak, a hívek nagyobb csoportja helyett csak a közel állókra hatnak. Az ábrázolt jelenetek ismert szimbólumok. Egyik oldalon a Magvető, a másikon a Jó Pásztor, a harmadikon a Csodás Halászat szerepel. A domborművek és szoborjelenetek tárgya összefüggésben van az ellenreformáció és katolikus restauráció korában hangsúlyozni kívánt teológiai tanokkal.

A keresztelőkút

A templom harmadik legfontosabb berendezési tárgya a keresztelőkút. Legtöbb helyen a szószékkel átellenes oldalon áll. Általános formája ebben a korban: egy oszloppal tartott, stilizált kagylótál, amire harang módjára borul a fedél. Legtöbbször csak helyi mesteremberek, fafaragók átlagos értékű munkája. Templomunk keresztelőkútja is ilyen, de vörös márványból. Ellenben különösen értékes és ritka szépségű, 17. Századi barokk művészi alkotás a kúton lévő szoborcsoport: Keresztelő Szent János megkereszteli Jézust. Gazdag díszítésű a sugarak közt megjelenő Szentlélek, valamint a fogrovattal és a klasszicizáló levélsorral díszített fedőrész is.

Sekrestyeszekrény

A dekoratív fafaragás a templomok egyéb berendezésén is szerephez jut. Templomunk sekrestyeszekrényét is a polányi templom gyóntatószékeinek és más tárgyainak ismeretlen nevű mestere készítette. Valószínűleg eredetileg Polány számára, s csak később került át a zirci apátság legújabb, illetve legkésőbb épített templomába, Beréndre. Származását legfőképp a polányi gyóntatószékkel megegyező alapformái és faragott virágfüzérei bizonyítják.

Szobrok

A templom szobrai közül az oltárépítményen lévők az építkezéssel egy időben készültek. Az ábrázoltak kiválasztása nem ok nélküli. Szent Benedek a bencés rend megalapítója. E rendből "szakadtak" ki a ciszterciták.
Szent Bernát (a főoltárkép jobb oldalán) a cisztercita rend egyik megalapítója, a szerzetesek tanítója és példaképe.

A többi szobor későbbi alkotás. Sajnos kettőnek nem tudjuk a készítési, felállítási idejét, az adományozó nevét...

1908-ban, a templom felszentelésének 100. Évfordulóján állíttatott - a bal felőli oldalhajóba - a boldogságos Szűz Mária tiszteletére fehér márvány szobrot özv. Bécsi Flóriánné Zeiner (Czeiner) Franciska, testvére Zeiner (Czeiner) Ferenc és annak neje Tercs Ágnes.
Vele átellenben Jézus szíve-kőszobor áll. A Jézus szíve-tisztelet a középkori misztika hatására, főként a Krisztus szenvedésében való elmélyülés jegyében alakult ki. A szív bibliai-keresztény értelmezésben az ember testi és szellemi központja, az érzelmek, főként a szeretet székhelye.
A kórus boltozattartó íve alatt - jobb oldalt - a dr. Krüger Aladárné Hannig Mária által 1930-ban állíttatott Lisieux-i Kis Szent Teréz szobra áll.

A másik oldalon pedig - a mellékoltárképen is ábrázolt - Páduai Szent Antal kőszobrát találjuk.

Stációképek

A Krisztus keresztútját bemutató, korabeli, vászonra festett, léccel keretezett képek nem nagyon illettek a templom stílusához. Ezért 1940 tavaszán dr. Hümpfner Tibor plébános Budapesten, az Oberbauer cégnél megrendelt 14 darab terralitdombormű stáció képet, aranyozott barokk kerettel, azzal a reménnyel, hogy a hívek összeadják a képek árát, az 1000 pengőt. Nem is csalatkozott.
A szentélyben kiállított stációképek mindegyikét vállalta valaki a hívek közül. Egy-két nap alatt összegyűlt a képenkénti 70-75 pengő. Az új keresztút beszentelését 1941. Július 6-án Honvéd Polikárp  Szent Ferenc-rendi szerzetes celebrálta. Az adományozók nevét a képek alá elhelyezett kis réztáblákon örökítették meg. Megérdemlik, hogy itt is szerepeljenek - a stációképek sorrendjében:

I. Dr. Hümpfner Tibor
II. id. Kulcsár József
III. Várbíró körjegyző családja
IV. özv. Farkas Lászlóné tanítónő
V. ifj. Kulcsár József
VI. özv. Herz Béláné
VII. Horváth István tanító
VIII. özv. Rengert Józsefné, Bécsi Mátyásné,
       Zöld Jánosné, özv. Csurgai Antalné
IX. Zalka István igazgató-tanító
X. Levente Egyesület
XI. Kulcsár János családja
XII. Vágó család
XIII. Kulcsár Ferenc
XIV. Tokolics Vendel

Az orgona

Templomunk erről a szinte alapvető és nélkülözhetetlen berendezéstárgyáról, származásáról és építőjéről nincsen semmiféle írásos adatunk. Gróf Zichy domonkos veszprémi püspök 1846. évi egyházlátogatásakor is csak annyit jegyeztek fel róla: "Igen szép. Jó lenne tudni mikor és ki készítette." Nagy valószínűséggel Magyarországon készült a 19. század első felében. Lehet, hogy újként került templomunkba, de a szájhagyomány szerint Zircről vagy Győrből telepítette át a zirci apátság. Amit tudunk róla: egy manuálos, pedálos csuszkaláda rendszerű mechanikus orgona. Bonyolult szerkezetű hangszer, különböző nagyságú és hangolású sípok együttese, amelyek fújtatók segítésével szólalnak meg. A fúvóművet (fújtató) eredetileg emberi erővel (lábbal) kellett működtetni, de már évek óta villanymotor hajtja. Építési stílusa: klasszicista. Hajdani építőmestere értette a szakmáját, munkáját kora színvonalát tükrözi. Orgonánk regisztereinek száma: nyolc. Manuál regiszterek: gedackt 8', principál 4', hohlflöte 4', quint 2 2/3', oktáva 2', mixtura 1 1/3'; pedál regiszterek: subbas 16', oktávbass 8'. (' = láb)

Az eltelt évek alatt sokszor javították. Amiről tudunk:
1. A fúvóművet 1911-ben vasúton szállították el javításra, valószínűleg Veszprémbe.
2. 1960. december 19. és 1961. január 11. között Kemenesi Rezső és testvére szombathelyi orgonaépítő mesterek javították itt helyben. A hiányzó sípokat is pótolták.
3. Legutóbb 1991-ben Albert Miklós győri orgonakészítő mester végzett teljes felújítást, tisztítást, újrahangolást. A hiányzó, illetve elrongálódott 80 darab sípot is pótolta.

Harangok

Templomunk tornyában három harang hívja vagy siratja a híveket. Közülük csak egy, a középméretű ún. kisharang vészelte át a világháborúkat. A nagyharangot és a lélekharangot 1916. Október 1-jén leszerelték, összetörték, elvitték és beolvasztották, hogy belőlük ágyút öntsenek. A megmaradt kisharang nagy valószínűséggel a lebontott Szent Rókus-kápolnáé volt. Ezt a készítés éve valószínűsíti, amely a harangon lévő dombornyomásos latin nyelvű kronosztichon-ból olvasható ki. Az egyik mondat: "Nobis MortIs Inagone IaCentIbVs sVb sIDIo Leni sanCte Iosephe VenI" (Szabad fordításban: Jöjj Szent József, légy támaszunk, amikor a halálunk elkövetkezik.) A másik felirat: "Tva pIetate FLorIane serVat Vos ab InCenDIo aLIoqVe MaLo" (magyarul: Flórián kegyelme őrizzen titeket tűzvésztől és más bajoktól). A további szöveg német nyelvű: SEBASTIAN HOLZBACH GOSS MICH IN RAAB (Öntött engem Holzbach Sebestyén Győrben). S mint a latin feliratokból kiderül 1774-1775-ben. Az oldalát dombormű is díszíti: vízöntő angyal, szenben vele püspök pásztorbottal. A harang súlya 307 bécsi font (= 171,9 kg).

Az elrekvirált nagyharangot és lélekharangot az egyházközség csak 1930-ban, a Szent Imre-ünnepre tudta újjal pótolni. Mindkettőt Szlezák László Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere készítette Budapesten. Peremdíszítésük is megegyezik. A felső peremen körben, szárnyas puttók, az alsón sasok babérkoszorúval, fölöttük körben szőlőfürtök.

A nagyharangon, amelynek súlya 345,5 kg, az egyik oldalon dombormű: Szűz Mária és Szent Imre, közöttük feszülettel. Szemben a harang másik oldalán szöveg: "Szent Imre 900. jubileuma emlékére készíttette a tósokberéndi római katolikus hitközség, 1930.".

A lélekharangon lévő szöveg: "Szent László király könyörögj érettünk! Tósokberénd, 1930.". Illusztráció: egyik oldalon a lovon ülő Szent László dárdával, a másikon feszület. Itt a szöveg: "Öntötte Szlezák László harangöntő, Magyarország aranykoszorús mestere, Budapesten". A harang súlya (becslésünk szerint) 75-80 kg.

Falfestmények (freskók)

Templomunk berendezési tárgyai az érett klasszicizmus alkotásai. A képeken azonban - a templom épülethez hasonlóan - sok vonás még a régi hagyományokhoz való ragaszkodást tükrözi. Eredeti színezési és rajztechnikájukat nem ismerjük, mert a mai élénk színek és az élesen kemény kontúrok a többszöri s leginkább az utolsó, Závory Zoltán által végzett restaurálás eredményei. Jellemző vonás, hogy semmi összefüggés nincs a főoltárkép és a boltozatok képei között, sőt azok, tárgyukat tekintve, még egymáshoz sem kapcsolódnak.

A szentély festményének tárgya a Hit diadala. Középen a kelyhet és a keresztet tartó nő a Hitet szimbolizálja, mellette a felhőkön a Remény és Szeretet alakjai láthatók. A Hitet megjelenítő nő felé egy angyal koronát és harsonát visz. A kép egészén világos, pasztellszínek uralkodnak. A Hit által tartott, dicsfénnyel elárasztott kereszt és kehely a legerősebb megvilágítású. A falakat a kupolával összekötő, gömbháromszög alakú boltozatrészbe, a csegelyekbe, dombormű benyomását keltő királyi, illetve királynői ruhás alakokat "ültetett" a festő.

A főkupolán Mária mennybevitelét látjuk, az alakoknak a kör területén egy cikkelyre való csoportosításával. Alul az apostolok változatos csoportja.
A képsíkra csaknem merőlegesen álló koporsó felett, a gomolygó felhőn, angyaloktól kísérve, Mária emelkedik az ég felé, ahol már várja a földgolyó mellett trónoló Atyaisten, Krisztus és a fölöttük lebegő Szentlélek. A felhők között lebegő és az Üdvözítő keresztjét tartó angyalokon kívül, az apostoloktól kétoldalt, a csonka fatörzs, jobbra hatalmas négytornyú (jeruzsálemi?) templom, ciprusok és pálmák között.

A csegelyekben Mária életének legfontosabb eseményeit örökítette meg a művész: Mária születését, bemutatását a templomban, az angyali üdvözletet és a szeplőtelen fogantatást.
A kórus felett Mária, mint a cisztercita rend védő pártfogója látható. A régi védőpalástos Madonnák mintájára, Mária hatalmas, kifeszített köpenye alatt sorakoznak a cisztercita papok és apácák.
A templom mellékhajóiban a falu négy védőszentjének, a szentélyben, illetve a mellékoltárok felett a keresztszárnyak boltozatain részben színes, részben egytónusú ábrázolásban szentek és a vértanúság pálmaágával, meg a tisztaság liliomával szárnyaló angyalok képeit festette meg a művész.

Közülük egyet lehet biztonsággal azonosítani. A sekrestye bejáratával szembeni kép Szent Márton püspököt ábrázolja.

Sajnos - az írásos adatokat nélkülözve - a templom freskóit festő művész nevét ugyanúgy nem ismerjük, mint ahogy a templom tervezőjének és építőjének kilétét sem. Závory Zoltán restaurátor-festőművész a stílusból olasz származású bécsi művészre gyanakszik.
(Részlet Tilhof Endre Tósokberénd és temploma című könyvéből, fotók: Mészáros)