Ajka Veszprém megyében, a Bakony északnyugati peremén, erdõk borította hegyek lábainál fekszik ott, ahol a hegyvidék a síkságra ereszkedik és már csak szelíd dombokat alkot északnak, a Kisalföld sík vidéke felé. A város földrajzi helyzete az ÉSZ 46 fok 50 perc - 47 fok 15 perc és a Kh 17 fok 10 perc - 17 fok 45 perc koordinátával adható meg. Ez a meghatározás utal arra, hogy Ajka területe Közép-Európában a nyugati szelek övezetében fekszik, de a kontinentális jellegû éghajlaton belül, erõsebben érvényesülhet /és érvényesülnek is / az atlanti és szubmediterrán hatások.

Az ajkai medence felszíni formakincsét a geológiai viszonyok szabták meg. A felszíni formák szelídek, a lejtõszög általában csupán néhány fokos /< 10 fok/, nagyobb lejtõszög csak a tektonikai határok mentén fordul elõ /pl.: Kolontár keleti részén, a kavicsbányák mellett 15-40 fok. A terület átlagos tengerszint feletti magassága /balti / 205 m. A legalacsonyabb térszint Kolontárnál 187 m, a legmagasabb pedig a Szõlõhegy oldalában 255 m. A max. 68 m-es térszíni különbségek és a kõzetfelépítés miatt a terület formakincse szegény. Az Ajkai medence térszíne keletrõl nyugat felé lejt. Kelet felõl a Bakony magasabb nyúlványai, dél, nyugat és észak felõl kb. azonos magasságú dombok határolják, azzal a különbséggel, hogy nyugaton meredeken, délen közepesen meredeken és észak felõl lankásan emelkedik ki a Torna völgyébõl. Ezek a lejtõviszonyok szabták meg a Torna patak és mellékfolyásainak /Csigere patak, Széles víz, Csinger patak / utjait és ártereit.
Az északi dombvonulat egyben vízválasztó is a Torna és a Széles víz között.

Az éghajlati elemek nem különböznek lényegesen az országos átlagtól. Ajka évi középhõmérséklete 10,5 Celsius fok, januárban -0,9 Celsius fok , júliusban 22,2 Celsius fok az átlag. A város alacsony térszintjein a fagyos napok száma 144, magasabb területein jelentõsen több, ami jóval az országos átlag fölött van.
Az évi átlagos csapadék magasabb az országos átlagnál: 660 mm, de a csapadékjárás különbözik attól /VII.-X.3l./ 400 mm, télen /XI.01.-IV.30./ 260 mm. A nyugati, északnyugati irányból érkezõ csapadék jelentõs részét felfogja az Észak-Bakony, így a körzetünk lényegesen szárazabb lenne, ha õsszel és télen nem érvényesülne a szubmediterrán hatás. Ugyanez a szubmediterrán hatás idézi elõ, viszont a nyári hõmérséklet magasabb fokát, ami így a magasabb tengerfelszíni fekvés ellenére is, eléri az országos átlagot.

Ajka és környezetének talajviszonyait, mint a Bakonyt általában, a pusztuló talaj - és ennek következtében a pusztuló természetes növényzet jellemzi.

Az uralkodó talajtípusok a sekély termõrétegû, humuszban szegény, sötét színû rendzinák, amelyek a délre esõ mediterrán tájak mészkõhegységeit is jellemzik, továbbá az ugyancsak gyenge termõképességû, savanyu kémhatású erdei talajok.

Ezek a múltban az egész Bakonyt borító hatalmas lombos erdõk alatt képzõdtek, a ma már nagyrészt kipusztult, és kipusztított erdõk határait jelzik. Az erózió, a defláció és oktalan agrotechnikai mûvelés jelenleg is tovább rontja a megmaradt talajt, sok helyen egészen az anyakõzetig hordva le a termõ felsõ réteget. A jövõ egyik fontos feladata a talajok megóvása a környezeti káros hatásoktól.
Növényföldrajzi és florisztikai adatok szempontjából ellentmondó véleményekkel találkozhatunk.
Rédl R. szerint a magyar flóratartomány /Pannonicum / õsmátrai flóravidékének /Matricum/ a déli részén fekszik Ajka és a veszprémi flórajárásnak /Vesprémiense / nagy részét foglalja magában. Északról a kisalföldi /Arrabonicum /, délrõl a Balatoni /Balatonicum /, nyugatról a dunántúli /Transdanubicum / flórajárás, illetve a Pannónicumból a Noricumba átmenõ Praenoricum képezi határát.

Fekete G. szerint a Bakonyban Ajkát a határterületekhez sorolja. /É-i és D-i Bakonyhoz./Tallós P. A Somló és a Bakony közötti területet - a Bakonyt geológiailag a magyarpolányi Hosszúheggyel tartja befejezettnek - a Saladiense-hez csatolja.
Zólyomi B. ,is bár részletekben nem indokolja, Ajka területét a Saladiense-hez vonja. Erdõ és rét típusú tanulmányaiban Tallós P. megismétli, hogy az Ajkát környezõ területek a Saladiense-hez állnak közelebb illetve átmeneti területnek tartja.

Az állatvilágra vonatkozó adatok a területet jól ismerõk szóbeli elmondása szerint, a gímszarvas tekintetében szintén határterületet jeleznek. Pusztamiske, Csótapuszta irányában a zalai jellegû lapátosodó, sok ágat fejlesztõ szarvasok találhatók, a terület padragi részén az un. 10-12-es kabhegyi bikák, és ismertek a bakonyi nagytestû szarvasok is. Télen a Balatonfelvidék kisebb testû un. hamuszürke szarvasai is megjelennek. A növényzet egy része jégkorszaki maradványnövény, egy része alpesi eredetû. Ugyanez az állatfaunában is megjelenik, az alpesi gõte magashegységi jelleget mutat.

Ajka környékének növény- és állatvilága rendkívül érdekes, további vizsgálatokra érdemes, melyeknek eredményeit szívesen közölnénk késõbbi számainkban.

Zs.L.